Hát igen: mindent megtehet, akinek kétharamada van...

Papcsák Ferenc - korábbi elszámoltatási kormánybiztos - egyéni képviselői indítványára eltörölte a parlamenti kétharmados FIDESZ-KDNP többség a közbeszerzési törvénynek azt a passzusát, ami versenyhez kötötte a jogi - értsd: ügyvédi - szolgáltatások állami megrendelését. Így azzal a jogásszal és olyan áron szerződhet az állam, amelyikkel és amennyiért csak akar. És az eredmény? Íme:
Idézet a stop.hu-ról:

Már a 200 millió forintot is jóval meghaladja az az összeg, amelyet ügyvédek foglalkoztatására kötött le erre az évre a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. A tárca a legtöbb pénzt, nettó 175 millió forintot a tavalyi év utolsó napjaiban kötötte le, de a jogászoknak különféle feladataikat jellemzően idén júniusig kell elvégezniük.

Vannak azonban kedvencei a minisztériumnak. Ilyen például a Horváth és Társai Ügyvédi Iroda Dla Piper, ők áfa nélkül eddig egyedül a nemzeti légitársaság pénzügyi átvilágítására 77 millió 539 ezer forintnyi megbízást kaptak, az utolsó, 30 milliós tételért június végéig kell dolgozniuk.

De kaptak egy nettó 50 milliós megbízást is, ezért a sport projektek PPP-konstrukcióban való megvalósítását kell előkészíteniük.

Egy másik kedvence a tárcának a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda, amely arról híresült el, hogy itt ügyvédbojtárkodott Papcsák Ferenc korábbi elszámoltatási kormánybiztos. Ez az ügyvédi iroda csaknem nettó 70 millióért vizsgálja az M6-os autópálya körüli ügyeket.

De szeret Fellegi tárcája a Siegler Konrád Ügyvédi Irodával is dolgoztatni, amely a Weil, Gotshal & Manges LLP nevű nemzetközi ügyvédi iroda magyarországi partnere: ők 33 millió forintot kaptak "jogi tanácsadás nyújtásáért a Nabucco Vezeték Projekthez kapcsolódó Projekt Támogatási Megállapodással összefüggésben".

Most újabb megbízáshoz jutottak: annak a pernek az előkészítésében vesznek részt, amelyet a holokauszt áldozatainak leszármazottai indítottak a magyar állam, illetve a MÁV ellen, amiért a magyar vasút kocsijaival deportáltak magyar zsidókat. Ezért a munkáért nettó 16 870 580 forintot kapnak.

Az eddigiekhez képes szinte aprópénzért dolgozik a Molnár-Bíró és Szalay Ügyvédi Iroda a tárcának: 5,6 millió forintért "az elektronikus hírközlés területét érintő átfogó felülvizsgálathoz kapcsolódóan a jogalkalmazói gyakorlat alapján a szabályozási igényekre figyelemmel - jogi tanácsadást nyújt, figyelemmel a területet érintő a kormányzati struktúrában bekövetkező változásokra".

A nyertes ügyvédi irodák egyébként versenyeztetés nélkül jutottak megbízásaikhoz, mivel Papcsák Ferenc egyéni képviselői indítványának eredményeképpen eltörölték a közbeszerzési törvénynek azt a passzusát, amely versenyhez kötötte a jogi szolgáltatások megrendelését.

Így tavaly szeptember óta azzal a jogásszal és olyan áron szerződhet az állam, amelyikkel és amennyiért csak akar.

Forrás: http://www.stop.hu/articles/article.php?id=875409

A Fidesz bármit megtehet?

Hír

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette azt a törvényt, amely szerint visszamenőleges hatállyal 98 százalékos különadó terheli a kormánytöbbség által túl magasnak tartott korábbi végkielégítéseket, vagyis a végkielégítések 98 százalékát vissza kell fizetniük az államnak, akiket ez érint. A megsemmisítés a 2010 előtti végkielégítésekre vonatkozik.

Így kommentálta az Alkotmánybíróság döntését a Fidesz

A Fidesz meggyőződése, szerint az Alkotmánybíróság  ma Magyarország érdekeivel ellentétes döntést hozott - reagált a párt frakcióvezetője a testület 98 százalékos különadó visszaható hatályát megsemmisítő döntésére [1].

A frakcióvezető az MTI beszámolója szerint ugyanakkor azt is leszögezte, lesz új különadó-törvény, az AB határozat figyelembe vételével már hétfőn benyújtanak egy javaslatot. A politikus szerint a cél az, hogy  "arra kötelezze a törvény az érdemtelen, pofátlan végkielégítéseket felvevőket, hogy ezeket 98 százalékkal adózzák le”. A visszamenőleges hatály AB által meghúzott tilalma miatt a szabályozás maximum a 2010-es pénzekre vonatkozhat.

Lázár maga nyújtotta be az első, az Alkotmánybíróság által még októberben alkotmányellenesnek talált törvényt, majd ezt követően az AB megregulázását, a testület hatáskörének jelentős csorbítását szolgáló törvényeket, illetve az újabb, most elbukott vagyonadótörvényt is.

Ez utóbbihoz már a törvény vitájában saját maga módosító javaslatot is beadott, ez utóbbi lex Szászként vált ismerté [2], néhány ember mellett ez ugyanis a Fidesz által az előző Orbán-kormány alatt majd most is a PSZÁF élére kinevezett Szász Károlynak kedvezett. Szász maga is tízmilliós nagyságrendű, a törvény szövege szerint adóköteles összeget kapott 2007-ben, miután megnyerte kirúgása miatt indított, több évig húzódó munkaügyi perét. Lázár módosítója azonban azt mondta ki, hogy nem kell fizetnie annak, akit 2005 előtt bocsájtottak el, de a bíróság ítélete alapján később kapott végkielégítést.
(Forrás: index.hu)


Két megjegyzés mindehhez

1.
Jogállamban hogyan képzelheti Lázár János és frakciója, hogy visszamenőleges hatályú törvényt lehet hozni bármilyen témában? Azt képzeli tán, hogy a kétharmad birtokában bármit megtehetnek?

2.
Undorító, ahogy a törvény egyik cikkelyét úgy alakították, hogy a "saját kutyánk kölykére", Szász Károly jelenlegi PSZÁF-elnökre ez a törvény (vagyis a visszafizetési kötelezettség) ne vonatkozzon!

Utóirat (2011. 05. 16.):

Alig néhány nappal az Alkotmánybírósági döntés nyilvánosságra hozatala után az országgyűlés Lázár János javaslatára ismét elfogadta a 98 százalékos különadóról szóló törvényt annyi változtatással, hogy az csak a 2010-es végkielégítésekre vonatkozik, ami előtte történt, azokra nem.

Újabb álkonzultációra költ pénzt a Fidesz-kormány

Eldöntött kérdésekről konzultál a néppel Orbán

(Forrás: fn.hu)

 

A szociális konzultáció tíz kérdéséből hatban már döntött a kormány, így ezek miatt kár postázni a kérdőíveket. Három kérdés viszont felettébb érdekes. Az egyikre adott válaszok alááshatják a kormány gazdaságfilozófiájának alapját, a másikból felsejlik egy új nyugdíjrendszer, a harmadik pedig visszahozhatja országos szinten a monoki modellt.

Amit már eldöntöttek

„Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket. Mások szerint a segélyezés a megoldás a munkanélküliség problémájára. Ön mit gondol?” – hangzik a jövő héten kezdődő szociális konzultáció harmadik kérdése. Az Ön véleményétől függetlenül a kormány április 13-án már közölte döntését az ügyben: Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter az új konvergenciaprogram ismertetésekor ugyanis bejelentette, hogy a munkanélküli segélyek időtartama kilencről három hónapra csökken 2012-től. A kabinet szerint a mostani rendszer túl nagyvonalú, nem ösztönöz álláskeresésre. Mások úgy vélik, az intézkedésekkel sok pénz nem takarítható meg, és a munkába álláshoz nemcsak negatív anyagi ösztönzés, hanem álláshelyek és képzettség is szükséges.

„Vannak, akik szerint a deviza alapú (sic!) lakáshitellel rendelkezőknek állami segítséget kell nyújtani, hogy ne kerüljenek az utcára. Mások szerint az államnak nem kell segítséget nyújtani senkinek, aki nem tudja fizetni az adósságát. Ön mit gondol?” – szól a hatodik kérdés. A kormány azt gondolja, hogy a bajba jutott lakáshitelesek megsegítése részben állami feladat, amire adófizetői pénzeket kell fordítani. A kabinet az ügyben tárgyal a bankszövetséggel, a körvonalazódó mentőcsomag részleteiről Cséfalvay Zoltán államtitkár az erről szóló parlamenti vitanapon beszélt az Országgyűlésben április 27-én. Egyezséget június végére ígért.

„Vannak, akik azt javasolják, hogy ismét lehessen fölvenni deviza alapú (sic!) lakáshitelt, mert az elmúlt évek történései alapján mindenki tisztában van a kockázatokkal. Mások szerint veszélyes lenne feloldani a deviza alapú (sic!) lakáshitelek tilalmát, mert újra ugyanaz történne, ami korábban. Ön mit gondol?” – hangzik a hetedik kérdés. Ismert, hogy a kabinet azok közé tartozik, akik azt javasolják: induljon újra a devizalapú hitelezés. Pontosabban a kormány és a bankszövetség között készülő megegyezésben az euróalapú lakáshitelezés újraindításáról van szó magánszemélyek részére. Ez a Magyar Nemzeti Bank értékelése szerint két feltétel teljesülése esetén nem veszélyeztetné a pénzügyi rendszer stabilitását, míg mások úgy vélik: a lépés csak súlyosbítaná a magyar gazdaság és társadalom rákfenéjét.

„Vannak, akik szerint a gyógyszergyárak lobbiját meg kell törni, mert sok milliárdot vesznek ki az emberek zsebéből. Vannak, akik szerint a drágább gyógyszereket erőltetik rá a betegekre saját extraprofitjuk érdekében. Mások szerint nincs szükség arra, hogy a gyógyszergyártókkal szemben az állam föllépjen. Ön mit gondol?” – kérdezi nyolcadszorra Orbán Viktor. A kormányfő bajba kerülne, ha esetleg a gyógyszercégek szimpatizánsai lennének többen, mert helyettese, Navracsics Tibor március elsején, a Széll Kálmán Terv bemutatásakor azt mondta, hogy április elsejétől július elsejéig megalkotják a finanszírozás új rendjét. Ettől a kabinet jövőre 83, 2013-ban és 2014-ben pedig 120-120 milliárdos megtakarítást vár, vagyis a gyógyszergyártók legalább ekkora bevételtől esnek el.

„Vannak, akik szerint az oktatási rendszert úgy kell átszervezni, hogy az állam közpénzből azokat a képzéseket támogassa elsősorban, amelyekkel valóban el is lehet helyezkedni. Mások szerint az oktatást nem kell a valós gazdasági igényekhez igazítani. Ön mit gondol?” – szól a tizedik, utolsó kérdés. A kabinet elkötelezetten az első csoportba tartozik, és ez már legalább március elseje, a Széll Kálmán Terv bejelentése óta közismert. Akkor Navracsics Tibor azt ígérte, hogy szeptemberig hatályba lép az új közoktatási és felsőoktatási törvény, csökken a tankötelezettség. Már akkor kiderült: az állam tervezett lépéseivel jövőre 12, a következő két évben 38-38 milliárdot kíván spórolni a felsőoktatáson.

Az előre eldöntött kérdésekhez soroljuk még a másodikat is. „Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam szorítsa korlátok közé a közműszolgáltatók (víz, szemét, csatorna, gáz, villany, távfűtés) magánérdekeit: ne engedje, hogy extraprofitot szedjenek be és emiatt megfizethetetlenné váljanak a rezsiköltségek. Mások szerint az államnak nem szabad beavatkozni a közműszolgáltató magánvállalatok árképzésébe. Megint mások azt mondják, csak azokat védje az állam a közműdíjak emelkedésétől, akik erre rászorulnak. Ön mit gondol?”. A Fidesz már a választási kampányban világossá tette, hogy meg kívánja zabolázni a monopolpiacon működő közüzemi szolgáltatókat, a kormány meg is erősítette ezen szándékát a Széll Kálmán Tervben, amelyben az szerepel, hogy júliusig elkészül a rezsiköltségek befagyasztásáról szóló intézkedésterv. Itt sok még a teendő, mert bár a rezsiköltségek többségét hatósági ár alapján fizetjük, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint márciusban a háztartási energia 8,2 százalékkal volt drágább, mint egy évvel korábban, ezen belül a gáz ára 16,5, a távhőé 10 százalékkal emelkedett. A csatornadíj 9,7, a vízdíj 4,1 százalékkal nőtt átlagosan egy év alatt.

A legérdekesebb kérdés

Lapunk a szociális konzultáció tíz kérdéséből a legelsőt tartja a leginkább izgalmasnak, méghozzá gazdaságfilozófiai szempontból. Ez így hangzik: „Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt és elveszíti a munkáját, annak most alig van esélye újra elhelyezkedni. Mások azt mondják, nincs szükség a védett kor bevezetésére. Ön mit gondol?”

A kérdésben szereplő intézmény már létezik: a hatályos munka törvénykönyve szerint a nyugdíjkorhatár elérése előtti öt évben a munkavállalót csak különösen indokolt esetben lehet elküldeni. Így az újdonság feltételezésünk szerint az, hogy a védett kor most 7 évre, a 65 éves nyugdíjkorhatár bevezetése után pedig 10 évre nőhet – feltéve, hogy a nemzeti konzultációban részt vevők többsége szociálisan érzékeny, és a kormány törvényt formál polgárai véleményéből. De nem is ezért érdekes a kérdés.

Az alacsony foglalkoztatottság és a magas adósság kettős szorításából a lehető legtöbb ember munkaerőpiacra terelésével lépne ki az Orbán-kormány. Ezt szolgálja a segélyek és mindenféle állami támogatások megkurtítása, a rokkantnyugdíjasok és a korengedményes nyugdíjasok egy részének munkaerőpiacra terelése, és az oktatási rendszer piaci igényekhez igazítása is. A vállalkozások kedvére is azért tesz a kabinet, mert ettől a foglalkoztatottság növekedését reméli: ezért ígérték meg a próbaidő meghosszabbítását, az elbocsátás szabályainak enyhítését, a fizetett szabadság csökkentését, különböző pótlékok mérséklését, és a heti munkaidő növelését.

Ha a szociális konzultáció első kérdése nyomán a többség a védett kor intézményének kiszélesítése mellett foglalna állást, az egyrészt csorbítaná a kormány által egyre csak erősített piaci viszonyokat (vagyis a munkaadó nem bocsáthatna el kénye-kedve szerint akárkit, akármikor), másrészt jelezné: a válaszolók többsége ellenzi a szabadpiaci elvek gyors térnyerését a munkaerőpiacon.

Az új nyugdíjrendszer alapja?

„Vannak, akik azt javasolják, hogy több nyugdíjat kapjanak azok, akik gyermeket vállaltak és neveltek föl, mert az is teljes értékű munkavégzés. Mások szerint éppen elég az, hogy a gyermekvállalás költségeit mostantól nem lehet megadóztatni. Ön mit gondol?” – szól a negyedik kérdés.

Bár a gyermeknevelés költségeit most is meg lehet adóztatni, mert a családi adókedvezményt teljes egészében csak a legtehetősebbek vehetik igénybe, a kérdés nem ezért érdekes. Hanem azért, mert ismét a közbeszéd részévé teszi a KDNP négy éve benyújtott törvényjavaslatát, amely szerint a gyerekek személyi jövedelemadójuk egy részéről (pontosan 5 százalékáról) rendelkezhetnének szüleik javára.

Mészáros József, a KDNP alelnöke, a nyugdíjfolyósító mostani első embere akkor úgy nyilatkozott lapunknak: javaslatcsomagjuk rendszerszintű választ ad a nyugdíjrendszer gondjaira, vagyis részben orvosolja az alacsony foglalkoztatásból és az alacsony születésszámból adódó nehézségeket, ráadásul igazságos is.

Visszatérhet a monoki modell

„Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam a szociális segélyt a rászorulóknak ne pénzben, hanem alapvető szükségleti cikkekben (pl. élelmiszer) adja. Mások szerint a szociális segélyt továbbra is pénzben kell folyósítani a rászorulók számára. Ön mit gondol? – ez a nemzeti konzultáció ötödik kérdése, amely a monoki modellről szondázza a közvéleményt.

Monok képviselő-testülete 2009. októberében szavazta meg a szociális kártya bevezetését. A plasztikra utalták a segélyek és támogatások jelentős részét, és ebből az összegből csak meghatározott boltokban meghatározott árucikkeket lehetett vásárolni. Szepessy Zsolt polgármester így biztosította volna, hogy a segélyek ne jussanak uzsorásokhoz, és forintjaikat a polgárok ne igyák és ne játsszák el.

A kártya bevezetése ellen az akkori Szociális és Munkaügyi Minisztérium nem tiltakozott, mert a szociális törvényben szerepel a „természetbeni segítség” fogalma. Protestált viszont Szabó Máté ombudsman, aki szerint a modell alkotmányellenesen korlátozza a szociális segélyek felhasználását.

Szepessy Zsoltot tavaly menesztette faluja, az új képviselő-testület pedig hatályon kívül helyezte a szociális kártyáról szóló rendeletet.

Ha a szociális konzultáció során elnyeri a polgárok tetszését a monoki modell, könnyen jogszabályok mutathatnak irányt a szegényeknek a helyes életvezetés ügyében.