Orbánék unortodox kormányzásában már annyi az alapvető jogállami normákat felrúgó, a józan racionalitást és piaci logikát figyelmen kívül hagyó elem, hogy szinte fel sem tűnik egy-egy újabb eszement törvény. Így kevés visszhangot váltott ki az a napokban életbe lépett, viszont várható következményeit tekintve nagy horderejű rendelkezés, mely szerint a közüzemi szolgáltatók, nevezetesen a gázt, áramot és távhőt biztosító cégek nem állíthatják le a szolgáltatást a közintézményeknél, ha azok nem fizetik a számlákat. Hab a tortán, hogy a kormánynak áll jogában meghatározni, mi minősül közintézménynek a már felsorolt oktatási, egészségügyi és közigazgatási egységeken túl, sőt egy jogi kiskapun keresztül az elvileg hat hónapos moratórium akár a végtelenségig nyújtható.
Már első ránézésre is nonszensz, hogy törvényesítik a nemfizetést, ezzel a legősibb és legalapvetőbb gazdasági elvet írják felül: ha veszel valamit, azt fizesd is ki. Ha ennek az evidenciának a tagadása állami szintre emelve érvényesül, többé senki nem bízhat senkiben, bizonytalanná válik, hozzájut-e bárki a jogos követeléséhez. Hogyan várjuk el az emberektől, cégektől, hogy gondjaik ellenére eleget tegyenek pénzügyi kötelezettségeiknek, ha erre a közszférában felmentést adunk? Hamis érv arra hivatkozni, hogy a kórházak, iskolák stb. súlyos anyagi gondokkal küszködnek, nekik próbálnak segíteni, ilyen alapon ugyanis családok százezrei tagadhatnák meg a közüzemi számlák fizetését. A közintézmények működésének anyagi hátterét a kormány vagy önkormányzat köteles biztosítani - elvégre azért fizetjük a szaporodó és növekvő adókat -, nem pedig a nemfizetést kell jogi normává, egyben visszaélési lehetőséggé emelni.
Ha az érintett szervek tömegesen élni fognak ezzel a lehetőséggel, és szorult helyzetükben miért ne tennék, vajon mi lesz annak a következménye? Súlyos milliárdokat veszítenek a szolgáltatók, és ne üljünk fel annak a demagóg szövegnek, hogy úgy kell nekik, van miből. A válság őket is keményen érinti, ráadásul az egész szektorra kivetett különadó is komoly érvágás: már jó ideje szó sincs arról az extraprofitról, amelyre a Fidesz nagy előszeretettel hivatkozik. Nem véletlen, hogy a törvény miatt távozott az energetikáért felelős államtitkár, aki hírek szerint hevesen ellenezte azt, pontosan a veszélyes következményekre hivatkozva.
A szakmai felelősség és a józan érvek felett ezúttal is a hatalmi érdekek győzedelmeskedtek. Úgy hírlik, a képmutató és demagóg multiellenességen túl mélyebb okok is meghúzódnak a Fidesz lépése mögött: az a tudatos törekvés, hogy kiéheztessék a külföldi tulajdonú közüzemi cégeket, és minden eszközt bevetve saját érdekkörbe vonják azokat. Orbánék gazdasági hátországában bennfentes információk szerint leosztották a lapokat, ki milyen területre teheti rá a kezét. Ennek jele például az Magyar Villamos Művek előtérbe tolása mindenhol, leginkább a MOL rovására. Aligha véletlen, hogy az előbbi vezetése a kormányfő egykori szobatársához igen közel áll.
A gazdasági pozíciók mohó építéséhez azonban, sajnos, korlátozottak az állami források, adódik viszont a lehetőség a megszerzendő cégek anyagi megszorítására, ezzel értékük csökkentésére. Kiváló módszer erre a most elfogadott törvény mellett a különadók kivetése, a hatósági árak bevezetése, ez utóbbiak révén az energiahordozók drasztikus drágulásának a kereskedőkre való terhelése. Ráadásul így Orbánék két legyet ütnek egy csapásra: nem csupán zsarolni tudják a kiszemelt cégeket, de arra hivatkozhatnak, hogy csak az embereket védik a piaci hatásokkal és a gonosz, harácsoló multikkal szemben.
Mint minden másban, itt is megnyilvánul, hogy a hatalmi-taktikai törekvések oltárán az ország érdekeit kockáztatják. Az teljesen rendben lévő dolog, hogy a stratégiai fontosságú energetikai területet egy ország szigorúan ellenőrízni akarja, de itt már többről van szó. Mennyivel lesz jobb nekünk, ha az ágazatból kiűzik a szakmai befektetőket és helyüket az állam és a Fideszhez közeli érdekcsoportok veszik át? Akkor függetlenebbek leszünk az olaj, gáz stb. importtól, esetleg olcsóbban kapjuk az energiahordozókat? Az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott, mennyire "hatékonyan" működnek az állami cégek, ne csak a szocializmus idejére gondoljunk, ott van például a rendszerváltás utáni MÁV vagy BKV.
Ha az érintett szervek tömegesen élni fognak ezzel a lehetőséggel, és szorult helyzetükben miért ne tennék, vajon mi lesz annak a következménye? Súlyos milliárdokat veszítenek a szolgáltatók, és ne üljünk fel annak a demagóg szövegnek, hogy úgy kell nekik, van miből. A válság őket is keményen érinti, ráadásul az egész szektorra kivetett különadó is komoly érvágás: már jó ideje szó sincs arról az extraprofitról, amelyre a Fidesz nagy előszeretettel hivatkozik. Nem véletlen, hogy a törvény miatt távozott az energetikáért felelős államtitkár, aki hírek szerint hevesen ellenezte azt, pontosan a veszélyes következményekre hivatkozva.
A szakmai felelősség és a józan érvek felett ezúttal is a hatalmi érdekek győzedelmeskedtek. Úgy hírlik, a képmutató és demagóg multiellenességen túl mélyebb okok is meghúzódnak a Fidesz lépése mögött: az a tudatos törekvés, hogy kiéheztessék a külföldi tulajdonú közüzemi cégeket, és minden eszközt bevetve saját érdekkörbe vonják azokat. Orbánék gazdasági hátországában bennfentes információk szerint leosztották a lapokat, ki milyen területre teheti rá a kezét. Ennek jele például az Magyar Villamos Művek előtérbe tolása mindenhol, leginkább a MOL rovására. Aligha véletlen, hogy az előbbi vezetése a kormányfő egykori szobatársához igen közel áll.
A gazdasági pozíciók mohó építéséhez azonban, sajnos, korlátozottak az állami források, adódik viszont a lehetőség a megszerzendő cégek anyagi megszorítására, ezzel értékük csökkentésére. Kiváló módszer erre a most elfogadott törvény mellett a különadók kivetése, a hatósági árak bevezetése, ez utóbbiak révén az energiahordozók drasztikus drágulásának a kereskedőkre való terhelése. Ráadásul így Orbánék két legyet ütnek egy csapásra: nem csupán zsarolni tudják a kiszemelt cégeket, de arra hivatkozhatnak, hogy csak az embereket védik a piaci hatásokkal és a gonosz, harácsoló multikkal szemben.
Mint minden másban, itt is megnyilvánul, hogy a hatalmi-taktikai törekvések oltárán az ország érdekeit kockáztatják. Az teljesen rendben lévő dolog, hogy a stratégiai fontosságú energetikai területet egy ország szigorúan ellenőrízni akarja, de itt már többről van szó. Mennyivel lesz jobb nekünk, ha az ágazatból kiűzik a szakmai befektetőket és helyüket az állam és a Fideszhez közeli érdekcsoportok veszik át? Akkor függetlenebbek leszünk az olaj, gáz stb. importtól, esetleg olcsóbban kapjuk az energiahordozókat? Az elmúlt évtizedekben bebizonyosodott, mennyire "hatékonyan" működnek az állami cégek, ne csak a szocializmus idejére gondoljunk, ott van például a rendszerváltás utáni MÁV vagy BKV.
Komolyan hiszi bárki, hogy a piaci törvényszerűségek egyszerűen felülírhatók agyatlan törvényekkel és totális központi irányítással? Minden eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a piaci viszonyok semmibe vétele, az akarnok voluntarizmus katasztrófához vezet. Ideje lenne végre megállni ezen az úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése