A kormány már nem bízik az adó-csodafegyverben, de idehaza még titkolja, mi vár ránk

Matolcsy és Orbán csak álmodozott, amikor azt állították, az adócsökkentés gazdasági növekedést eredményez? A Széll Kálmán Terv angol nyelvű változatából kihagyták az erre vonatkozó téziseket. Külföld felé tehát már beismerik, hogy tévedtek. Itthon viszont nem merik megmondani az embereknek. Elhallgatják, hogy megszorítások jönnek! Sőt egyenesen hazudnak azt állítván, hogy nem megszorítások, csupán szerkezeti átalakítások lesznek. Ez nonszensz! Az a szerkezeti átalakítás, aminek eredménye 5-600 milliárd forint megtakarítás lesz, az nem hoz megszorítást senki számára? Ugyan már! Micsoda porhintés...!

De nézzük a részleteket!

A következő idézetek forrása: http://hirszerzo.hu/profit/20110331_oblath_orban_csomag#rss


"A kormány sem bízik az ígért növekedésben - írta Oblath Gábor, a volt Költségvetési Tanács volt elnökhelyettese az Index Pénz beszél című blogján. A március elsején bemutatott Széll Kálmán-terv angol nyelvű változata ugyanis nem tartalmazza azt a feltételezést, hogy az adócsökkentések hatására oly mértékben gyorsul majd a gazdasági növekedés, továbbá olyan jelentősen nő a foglalkoztatottság, hogy az ebből keletkező állami bevételi többlet idővel ellensúlyozza az adócsökkentések miatti bevételkiesést.
Erre utalt egyébként már az is, hogy Kármán András, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a Reutersnek azt nyilatkozta, a reformcsomagban 2013-ra a korábbi 5 százalékos növekedés helyett már csak 3-3,5 százalékos növekedéssel számol a Nemzetgazdasági Minisztérium. Az újabb növekedési szám gyakorlatilag felért azzal a beismeréssel, hogy a kormány - pár hónap elmúltával - már nem tekinti a gazdaságélénkítés csodafegyverének az adócsökkentést, és az Orbán-csomag intézkedései sem fogják a nemzetgazdasági miniszter által várt 4-6 százalékos magasságba röpíteni a magyar gazdaságot.

A december közepén 2011. évi költségvetést megalapozó középtávú kitekintés még Matolcsy sokszor hangoztatott nagy ívű várakozásait idézte. Ennek megalapozottságát azonban vitatta a korábbi Költségvetési Tanács, az IMF, az EU Bizottsága és voltaképpen minden józan elemző - fogalmaz a Költségvetési Tanács volt elnökhelyettese. A Költségvetési Tanács figyelmeztette a kormányt, hogy a 2011-es költségvetés - elsősorban a pénztári megtakarítások államosítása és a különadók miatt - megvalósítható, de 2012-től egyre növekvő állami deficitekkel és meredeken emelkedő adósságpályával kell számolni.

A hivatalos válasz csak a Széll Kámán-terv angol változatából ismerhető meg - a magyar verzióból ugyanis kimaradt. Az angol nyelvű dokumentum "No policy change" című alfejezete a következő három év államháztartási egyenlegére vonatkozó, változatlan gazdaság-, illetve költségvetési politika feltevésén alapuló előrejelzéseket közöl. Eszerint változatlan költségvetési politika esetén a következő években lényegesen nagyobb lenne a GDP-arányos államháztartási deficit, mint amivel a decemberben elfogadott költségvetést alátámasztó középtávú kitekintés számolt, így a kitűzött célok csak jelentős költségvetési kiigazítással érhetők el.

Ebben a szcenárióban a kormány illetékesei már nem bíznak abban, hogy az adócsökkentések nyomán a kitűzött egyenlegcélok eléréséhez szükséges mértékben gyorsulhat a gazdasági növekedés, illetve bővülhet a foglalkoztatottság. További költségvetési lépések nélkül ugyanis 2012-ben 2,4 helyett 4,5, 2013-ban 2,3 helyett 5,2, 2014-ben pedig 1,9 helyett 4,9 százalékos GDP-arányos hiánnyal számolnak. A megcélzott pálya eléréséhez a legnagyobb arányú kiigazításra 2012-ben lehet számítani (a GDP arányában 2,1 százalékra), ezt 2013-ban már 0,8 százalékos enyhébb korrekció követné, miáltal 2014-re az egyenleg az elgondolt cél közelébe kerülhetne.

Oblath Gábor szerint ezzel a kormány - a külföld felé - elismerte, hogy a király meztelen (vagyis középtávú előrejelzései teljesen megalapozatlanok és megszorításokkal járó költségvetési kiigazításra van szükség), ami az első lépés a valóságos világ felé. "A következő lépés a hazai közvélemény tájékoztatása lehetne. A Széll Kálmán-terv angol változatát ideje lenne lefordítani magyarra" - fogalmaz a volt Költségvetési Tanács elnökhelyettese."

Eddig az idézet!

Tanulság: félre vagyunk vezetve! Előlünk még elhallgatják az igazságot, azt hogy mi vár az országra és annak lakosságára a következő években...

Gazdaságpolitikai önkényuralom?

„Ahhoz, hogy minden évben csökkenteni tudjuk az államadósságot, minden évben nagyon kemény gazdaságpolitikát kell folytatnunk. Minden olyan jogvita, amely arról szól, hogy egy-egy intézkedés alkotmányos-e vagy sem (…) szerintem rontja Magyarországnak azt a képességét, hogy belátható időn belül eljusson oda, hogy a mostani 82-83 százalékról az államadósság mértéke 50 százalékig csökkenjen. Ma a gyorsaság, a határozottság, (…) az, hogy ha egy kormány dönt valamit, akkor az pillanatokon belül működni kezd a valóságos életben, ez gazdaságpolitikánk legfontosabb eszköze. Ezért egy nagyon szűk körben, a gazdaságpolitika szíve közepébe tartozó szűk körben bizonyos jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálata az alkotmánybíróság számára nem lesz lehetséges addig, amíg el nem érjük ezt a bizonyos adósságszintet” – indokolta Orbán Viktor miniszterelnök az m1 Az este című műsorában az Alkotmánybíróság (AB) hatáskörének ideiglenes, bár hosszú távúnak tűnő korlátozását.
(Forrás: http://www.fn.hu/makro/20110330/nyomoroghatunk_adossagtorlesztesert/)

Ez az érvelés sajátságos és hajmeresztő!

Az Alkotmánybíróság bírái nyilván hülyék, akiknek kétségbe vonható a józan esze. Gyengeelméjűek, akiket vétek lenne önállósággal felruházni olyan kérdésekben, ami az ország gazdasági (államháztartási) helyzetéhez kötődik. Nem is kétséges, hogy az ország érdekei ellen döntenének! Méghozzá az alkotmányra hivatkozva... Ugyanis nekik egyetlen egyetlen igazodási pontjuk van: az alkotmány.

Az az új alkotmány, amit épp most gründol a Fidesz és a KDNP. Amit szentnek és sérthetetlennek tart a két kormányzó párt. Ami valójában és kizárólagosan az ő akaratukat önti megfellebbezhetetlen jogi formulába. Amit hosszú időre bebetonoznak, hiszen alig-alig lehet majd változtatni rajta...

Nem nonszensz, hogy még el se fogadták az új alkotmányt, máris gondoskodnak fékekről, amik lehetetlenné teszik, hogy bizonyos kérdésekben ez a megszülető alkotmány majd érvényesíthető legyen?

Orbán érvelése a születendő alkotmány iránti bizalmatlanságot is tükrözi!

De hát milyen alkotmányt hoz tető alá a Fidesz-KDNP szövetség? Nem olyat, amit ők akarnak? Nem egy jó alkotmányt csinálnak? Ha igen, akkor miért kell védeni az érvényesülésétől (az Alkotmánybíróság döntéseitől) az ország érdekeit? Nem sántít Orbán érvelése?

Mindenesetre nyilvánvaló, hogy Orbán nem akarja, hogy gazdaságpolitikai témákban akadékoskodjon az Alkotmánybíróság. Akkor se, ha az általuk kreált alkotmányt tartatná be!

Mi ez, ha nem korlátlan önkényuralomra törekvés?

Legalábbis azokban a gazdaságpolitikai témákban, amelyekben az új, "szent" alkotmány nevében dönteni hivatott Alkotmánybíróságot korlátozni igyekszenek! Vagyis amikor pénzről lesz szó, akkor az Alkotmánybíróságnak - még alkotmányos aggályok esetén is - kuss lesz...

Hadd idézzek egy véleményt a 168 óra online hasábjairól:

"...az új alkotmány rögzíteni akarja az eladósodás maximális mértékét, ami önmagában elfogadható törekvés. Az viszont már érthetetlen, ezt miért a GDP 50 százalékában rögzítik, amikor egyrészt az uniós elvárás is csak 60 százalék, másrészt a jelenlegi arány 82 százalék és esély sincs arra, hogy belátható időn belül ez 50 alá csökkenjen. Ráadásul a szöveg szerint a leendő kormányok nem fogadhatnak el olyan költségvetést, amely ennél magasabb hiányt eredményezhet. Ez persze majd akkortól igaz, ha a deficit már a korlát alá csökkent, azaz a jelenlegi, sőt még a következő ciklusra sem vonatkozik, tehát az Orbán-kormánynak nincs félnivalója.

Az 50 százalékos korláttal nem csak az a baj, hogy túlzottan alacsony és ezzel nagyon behatárolja a gazdasági mozgásteret, hiszen a maastrichti kritériumnál jóval alacsonyabb /ez adott esetben a más tagországokkal szembeni versenyképességünkre is visszahathat/. Külön probléma, hogy a tervezet az Alkotmánybíróság jogkörét is az 50 százalék teljesüléséhez köti, azaz költségvetési kérdésekben csak akkor élhet alkotmányossági normakontrollal, ha a hiány annál alacsonyabb. Ennek egyetlen értelme, hogy az elkövetkező években a Fidesznek nem kell tartania az AB-tól, azt csinál, amit akar, túlléphet az alkotmányos normákon."
(Idézet forrása: http://www.168ora.hu/buxa/a-fideszre-is-visszaut-majd-az-uj-alkotmany-72859.html)

Trágárságok Deutsch Tamás twitteres oldalán

Kiverték a biztosítékot Deutsch Tamás tweetjei

Óriási vihart kavartak Deutsch Tamás "csiripei" a Twitteren. A Fidesz európai parlamenti képviselője a bejegyzéseiben olyan kifejezéseket használ, mint "szemét alakok", "irtózatos ge..k", "gusztustalan rohadékok".

A Vastagbőr blog azt írja: "Először nem is akartam elhinni, hogy a twitter.com/dajcstomi oldalra valóban Dr. Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő írja az üzeneteket, de a hivatalos EP-oldalán található a link a Twitter oldalra ..."

Az Index fórumának egyik hozzászólója szerint "aki ilyen stílusban ír és politikus is egyben, az nem normális". Egy másik fórumozó hozzátette: " Engem nagy bátran elküldtök a búsba, de a mértékadó, művelt, keresztény politikust, aki ilyeneket ír, azt nem. Gratulálok". Olyan is akad, aki szerint "jól tette Deutsch, nálam ez a stílus a szimpatikus az interneten!" Hasonló véleményen van az, aki azt írta: " Nem azért küzdesz, hogy szabad legyen a véleménykifejtés? Ezért tüntetnek egyesek. Most Deutsch Tomi kimondta azt, amit gondol. Ez így helyes!"

Az internetezők egy része nemcsak a stílust rója fel Deutsch Tamásnak: a Somma sommárum blog azt írja: "Ugyan arról, Imádni való, Alkotmány ellenesen. Három idézet Deutsch Tamás Twitter-bejegyzéseiből. Az összetett szavakkal folytatott csatát a képviselő úr elvesztette, viszont köztársasági elnök még simán lehet belőle" - fogalmaz a szerző.

Deutsch Tamás a jelek szerint nyomon követi a bejegyzéseire érkezett reakciókat. Twitter-oldalára több, erről szóló újságcikk linkjét is feltette. Köztük van az Onlinemarketing blog cikke, amiről a politikus azt írja: "Elemzés a twitterezésemről. Felvitte az Isten a dolgom". A cikk szerzője szerint "a közösségi médiában azok az üzenetek működnek, amik érzelmeket váltanak ki" (...) "Hát hol látunk széles e hazában legalább egy másik politikust, aki valamennyire ismert, és ilyen mértékben felvállalja magát? Mindenki más színészkedik, még akkor is, amikor odamondogat. (...) Tamás, te is most jól megmondtad nekik. Nekem ez tetszik! Kellett az a pár hónap külföld és multikulti környezet, hogy ráérezz, milyen ez a kommunikációs dolog, nem?" - írja a szerző.

Forrás: http://www.hir24.hu/belfold/238953/kivertek-a-biztositekot-deutsch-tamas-tweetjei.html

Bővebben ugyanerről: http://index.hu/belfold/2011/03/28/dajcstomiban_megtalalta_a_kifejezo_stilust_deutsch/

No, kedves olvasó, mi a véleményed Deutsch stílusáról? De komolyan: "ember az ilyen"? A stílus maga az ember!

Deutsch egyébként folytatja a twittelést: "Gyurcsány egy buta politikus.Azt gondolja,ha mechanikusan leutánozza azt,amit Orbán csinált,ua lesz a sorsa.Teljes politikai infantilizmus!" - írta, majd a volt miniszterelnökkel kapcsolatos véleményét helyesbítette: "Gyurcsány egy moral insanity. Magyarul szarházi.Minden indulat nélkül mondom."

Korábban dajcstomi Kolláth György alkotmányjogászról írt, például azt, hogy évek óta hazudik, valamint, hogy "szocialista aggitátor".

Deutsch Tamás - no comment!

Orbánék Brüsszelnek is hazudnak

Civilszervezetek hívják fel a figyelmet az Orbán-kormány újabb hazudozására az alkotmányozással kapcsolatban a stop.hu szerint. Idézzük a cikket:


Orbánék megint hülyének nézik Európát

Kedden hallgatták meg az alkotmányozási lázban égő magyar kormány delegációját az Európai Parlamentben, aminek a készülő alaptörvény-tervezet és vitairat angol fordításának elküldésével kívánt megágyazni az Orbán-adminisztráció. Csakhogy a szöveg több helyen nem felel meg a valóságnak, a fordítás helyenként megtévesztő.

Ahogy arra az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért civil szervezetek rámutattak, nem felel meg például a valóságnak, hogy a miniszterelnök a tavalyi választási kampányban egyértelművé tette, hogy a kétharmados hatalom birtokában alkotmányozni kíván, hogy tíz hónapja tartalmas vita zajlik az alkotmány tartalmi kérdéseiről, hogy az új alaptörvényről "nemzeti konzultáció" folyt.

A civilek kifogásolják, hogy az EP-képviselőkhöz eljuttatott fordítás nem tartalmazza az alaptörvény karakterét meghatározó Nemzeti Hitvallást, amelynek hiánya más színben tünteti fel az egész alaptörvényt, a fordításból nem derül ki, hogy az alkotmány nem ismeri el az 1989 októberében elfogadott alaptörvény jogfolytonosságát, és ezzel megtagadja az annak alapján az elmúlt húsz évben kialakult alkotmánybírósági gyakorlatot is, és nem említi a fordítás a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés alkalmazásának lehetőségét sem.

Szigeti Tamás, a TASZ jogásza a STOP-nak elmondta: szervezetük az Európa Tanács főtitkárától, Thorbjørn Jaglandtól azt kérte, hogy az ET alkotmányügyekben illetékes szakmai testületét, a Velencei Bizottságot kérje föl arra, hogy alapos vizsgálatot folytasson a magyar alaptörvény tervezetéről. Kérésükre még nem érkezett válasz. Mostani nyílt levelükkel az a célja a civileknek, hogy rávilágítsanak az Orbán-kormány alkotmányozási tevékenységének átláthatatlan jellegére, és az európai partnereknek sem árt tudniuk, milyen folyamatok zajlanak Magyarországon.

Mint ismert, januárban a magyar kormány a vitatott médiatörvény fordítását is hiányosan küldte el az Európai Parlamentnek, mire a kinti illetékesek közölték: nincs szükségük a magyar fordítók munkájára, a szöveget lefordíttatják saját munkatársaikkal. Az alkotmánytervezet fordításával azonban más a helyzet. Szigeti rámutatott: míg a médiatörvény egy szűk része kapcsán világos uniós irányelvek jelölik ki a tartalmi követelményeket, addig az alaptörvény természeténél fogva nemzeti hatáskörbe tartozik, nincs európai mechanizmus beépítve a rendszerbe, hiszen a demokratikus jogállamon alapuló alkotmányos berendezkedés az Unióba belépés minimum-feltétele.

"Az alkotmánytervezet lényeges pontjainak a fordítását nem küldte el a kormány Brüsszelbe, ami lehetetlenné teszi az EP-képviselők számára az alaptörvény tervezetének megértését" - állítja a TASZ jogásza. Márpedig a nemzeti hatáskörbe tartozó alkotmányok esetén is felmerülhet, hogy az Uniónak véleményt kell formálnia egyes kérdésekről, már csak azért is, mert olyan pontok is bekerülhetnek az alaptörvénybe, amelyek ellent mondanak vállalt nemzetközi kötelezettségeinknek. A TASZ már korábban is fellépett a hazai alkotmányozási eljárás átláthatatlanságával szemben, hangsúlyozva, hogy egypárti alkotmány készül Magyarországon.

"Amennyiben a Velencei Bizottság ajánlásokat fogalmaz meg, és felállít egy mércét a magyar kormány számára - miként tette ezt az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítése kapcsán a tegnap nyilvánosságra hozott elemzésében -, legalább világossá válna, milyen alkotmányossági minimumokhoz nem igazodik a kormány" - véli Szigeti Tamás, aki szerint nem várható, hogy külföldről fogják megoldani a magyarországi problémákat. Ha azonban az egész alkotmányozási folyamat legitimációs kételyeket vet föl, akkor az új alkotmány hosszú távon nem lesz a politikai közösség legitim alapdokumentuma.

Az például, hogy az alaptörvény tervezetének fordítása nem tartalmazza annak karakterét meghatározó Nemzeti Hitvallást, azt is jelenti, hogy az uniós képviselők nem értesülnek arról, hogy az alaptörvény nem ismeri el az 1989 októberében elfogadott alkotmány jogfolytonosságát, magyarán az elmúlt húsz évet, amelybe beleesnek Magyarország uniós tárgyalásai és 2004-es csatlakozásunk az EU-hoz.

A civil szervezetek eljuttatták a legfontosabb hibák jegyzékét az Európai Parlament frakcióvezetőinek és az Európa Tanács főtitkárának is.

Forrás: http://www.stop.hu/articles/article.php?id=850883

Orbán hazudik. Vagy amnéziája van.

Ki emlékszik rosszul? Avagy ki hazudik...!

Egy érdekes cikk a Hírszerző.hu-ról:

"Orbán Viktor az új alkotmány vitája közben azt állította, hogy már az országgyűlési választások második fordulója előtt közölte a Fidesz: kellő felhatalmazás birtokában alkotmányozni fognak. A Hírszerző ennek nem találta nyomát.

Újra felmerült a kérdés hétfőn a parlamentben, hogy vajon felhatalmazták-e a választók a Fideszt egy új alkotmány elkészítésére. Schiffer András azzal vádolta a kormányfőt, hogy a sokat emlegetett felhatalmazással szemben a választók tavaly, a választásokkor sem a Fidesz alkotmányozási terveiről, sem a gazdaságpolitikájáról nem tudtak semmit.

Orbán Viktor erre azt válaszolta, pártja az országgyűlési választások két fordulója között világossá tette: a képviselői helyek kétharmadának megszerzése esetén új alkotmány írására használják majd ezt a felhatalmazást. "Mindig meglepődöm azon, hogy - bár látszólag ugyanannak az eseménynek vagyunk részei - mégis mindenre teljesen különböző módon emlékezünk. Itt van például ez a hozzászólás, amit Schiffer képviselőtársamtól hallhattam; mintha egy másik országban élte volna le a választás első és második fordulója közti időszakot. Ő azt mondja, nem is hallott arról, hogy a Fidesz alkotmányozni akarna; én semmi másról nem hallottam, mint arról, hogy megvádoltak bennünket a szocialisták azzal, hogy alkotmányozni akarnánk; pedig azt mondtuk, hogy ha lesz fölhatalmazás, akkor fogunk is alkotmányozni. Ezt mindenki pontosan tudta, amikor a második fordulóra elment. És én azért is érzem nagyon erősnek a kormánytöbbség felhatalmazását, mert a választók annak tudatában adtak kétharmadot - nem az első fordulóban, az első fordulóban nem volt kétharmados többség -, annak a tudatában adtak a második fordulóban kétharmados többséget nekünk, hogy az alkotmányozás volt a két forduló között a kiemelt téma. Mikor, ha nem most élnénk ezzel a felhatalmazással, tisztelt képviselőtársaim?"

Új alkotmányról nem volt szó

Csakhogy a Hírszerző nyomát sem találta olyan fideszes ígéretnek, mely szerint a párt új alkotmányt szeretne írni. A Hírszerző átnézte a választás két fordulója között (2010. április 11-25.) között megjelent hetilapokat és országos napilapokat, valamint a biztonság kedvéért a Fidesz honlapjának hírarchívumát is. A választásokon végül győztes pártszövetség vezérének kijelentését alátámasztó hírt nem találtunk, a leendő kétharmados beavatkozások mérsékelt voltára való ígéreteket viszont igen.

Az akkori újságcikkek szerint a kétharmados felhatalmazás igényét a jobboldali párt vezetői nagyívű lózungokkal, néhány kétharmados törvény helyrerakásával, a gazdasági fellendülés és az elszámoltatás szükségességével, a közbiztonság helyreállításával próbálták indokolni, bár az nem derült ki, hogy pontosan milyen intézkedésekről is lehet szó.

A Magyar Távirati Iroda a választások második fordulójának napján készített gyűjtést a párt prominenseinek kijelentései alapján várható, kétharmados többséget igénylő törvényhozási tervekről. Idézik Kövér László egy héttel korábbi kijelentését, amely szerint kevés olyan kétharmados törvény van, amelyet okvetlenül módosítani szeretne kormányon a Fidesz, ezek közé tartozik a választójogi törvény, az önkormányzati törvény, a médiatörvény, valamint a határon túli magyarok állampolgárságának kérdését rendező jogszabály-módosítás. Kövér akkor még hozzátette, ezeken kívül azonban olyan nagyon fontos, kétharmados tárgykörbe tartozó kérdés szinte nincs is, mert "nem ezen fog múlni".

Az összeállítás szerint a Fidesz vezetőinek nyilatkozatai alapján ez a kör bővülhet például a képviselők mentelmi jogát szabályozó törvénnyel és kétharmados többség kell ahhoz is, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat összevonják. Illetve a jelen lévő képviselők kétharmadával módosítható a médiatörvény is. Új alkotmányról szó sincs, ahogy a jobboldali Heti Válasz április 22-i gyűjtésében sem, ahol a "legfontosabb" kétharmados ügyek között mindössze ennyi található az alaptörvényről: "Új bevezetőt kaphat az Alkotmány, megszűnhet végre ideiglenes jellege".

---------------------------------------------------------------------------------------------------------
Miért kell a Fidesznek a kétharmad?

Orbán Viktor: "Erre a kérdésre két dimenzióban szeretnék válaszolni. Az első dimenzió a nemzeti akarat és a nemzeti közösségi erő létezésébe vetett hitünk kérdése. Hogy létrejöhet valami, amit racionálisan, hideg fejjel csaknem mindenki lehetetlennek tartott, hogy a nemzeti egységnek van modern formája, ami megjelenhet a viaskodó többpártrendszer körülményei között is, hogy lehet olyan pillanat, amikor egy nemzet elsöprő egységben tud állást foglalni. És itt nem a tételes kétharmad az érdekes, ez a lelki dimenzió a három harmadról, az egybehangzó, vagy csaknem egybehangzó nemzeti akarat megszületéséről szól.
A másik dimenzió viszont mindenki által megragadható és elfogadható. A kilábalás sebességéről és költségeiről van szó. Vannak olyan ügyek, amelyek gyors rendezéséhez, a már elviselhetetlen konfliktusok felszámolásához igenis kell a minél nagyobb, a kétharmadon is túllendülő többség. Gondoljuk el azt, hogy a közrend megteremtése érdekében, tiszteletben tartva a polgári szabadságjogokat, de módosítanunk kell a rendőrségről szóló törvényt. Kétharmad nélkül jó egy évet is eltölthet a parlament a vitával, hogy pontosan hogyan is módosítsunk, ha egyáltalán sikerrel járunk végül, mert e tekintetben nincsenek illúzióim a leendő ellenzék hozzáállásával kapcsolatban."
(Magyar Nemzet, április 23.)
--------------------------------------------------------------------------------------------------------


Schmitt Pál, aki akkor a Fidesz országos listájának második helyén állt, egyenesen azt mondta 21-én, Szegeden: ha teljes lesz a párt felhatalmazása, "teljes lesz az alázat és a felelősség is". Sőt, "nem azért kérjük a teljes felhatalmazást, hogy az alkotmányhoz keményen hozzányúljunk".

Orbán Viktor egyébként az új alkotmány írásáról a második fordulót követő nemzetközi sajtótájékoztatóján beszélt.

Forrás: http://hirszerzo.hu/belfold/20110329_orbanviktor_alkotmany#rss

Ez egy "oktrojált alkotmány" lesz

A Heti Válasz online oldalán ma érdekes cikk jelent meg. A Heti Válasz közismerten jobb oldali orgánum. Meglepő, de most mégis egy liberális filozófus-politikus, az SZDSZ első elnöke, Kis János véleményét idézi. Hosszan, részletesen. És nem akárhonnan! A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung-ból. Kis János nyíltan bírálja az interjúban a most készülő, Orbán-féle alkotmányt. Idézzük a Heti Válasz cikkét:

"A konzervatív német napilap terjedelmes interjút közöl az eddig nyilvánosságra hozott alkotmánytervezet kapcsán az SZDSZ első elnökével. A politikai filozófus elismeri, hogy a jelenlegi alkotmány legitimációs problémákkal küzd: számozása még a kommunista időkre nyúlik vissza, és 1989-ben anélkül fogadták el, hogy a nép valóban gyakorolhatta volna alkotmányozói jogát. Így Kis akár el is fogadná, ha ezen hibák korrekciójaként új alkotmányt fogadna el a fideszes többség - szerinte azonban az új alkotmány nem korrekció, hanem „radikális szakítás" a köztársaság, a szabadság vagy a jogegyenlőség eszméivel.
Problémaként említi a Szentkoronára való utalást: szerinte a Szentkorona-tan nem a magyar államiságot testesíti meg - ahogy azt egyes jobboldali körökben tévesen hiszik -, hanem „egy polgári egyenlőség nélküli, premodern nemesi alkotmány" kifejeződéséről van szó.

A nép alkotmányozói szerepe is problematikus: a modern alkotmányelméletek szerint a nép az alkotmányozás révén alakul nemzetté. Azaz a nemzet - alkotmányjogilag - nem egy etnikai, hanem politikai kategória, s mindenki a része lehet - származásra, vallásra való tekintet nélkül -, aki elfogadja az adott államban a polgárokra háruló jogokat és kötelezettségeket. Az orbáni alkotmánytervezet viszont egy etnikai nép-fogalomból indul ki: nemzetnek nem a Magyar Köztársaság lakóit, hanem a világ bármely részén élő, a magyarsághoz tartozó embereket tartja. Ez az a koncepció, amit a Jungle World német szélsőbaloldali lap „völkisch" gondolatiságnak nevezett nemrég: a nép etnikai alapú megközelítése a nemzeti szocialista jogelmélet sajátossága volt.

Kis nem csak az etnikai elemet, de a vallásit is kifogásolja: szerinte egy köztársasági, szekuláris állam alkotmányával nem férhetne össze az a gondolat, hogy a magyar nemzet lényege a kereszténység.
Más szempontokból is visszalépést lát a filozófus: az alapjogokat az új alkotmány a „szabadság és felelősség" címszó alatt tárgyalja, s ezzel azt a benyomást kelti, mintha a jogok a kötelezettségek teljesítésétől függnének. (Ez amúgy régi vita a liberális és a konzervatív jogelmélet között: a konzervatívok szerint a szabadság és a felelősség egymástól elválaszthatatlan, így a jogok és a kötelezettségek is ugyanazon tényállás két oldala; ezzel szemben a liberális jogászok úgy vélik: a jogok attól függetlenül illetik meg az állampolgárokat, hogy egyébkénti kötelezettségeiket teljesítették-e vagy sem.) Kis szerint egy ilyen konzervatív koncepció szemben áll az EU elveivel: „az egyéneknek azért vannak jogaik, mert emberek, valamint polgárok", azaz nem arról van szó, hogy „az embernek először ki kell érdemelni a jogait", mert azok őt eleve, egyébkénti magatartásától függetlenül, megilletik.

Kis szerint a fő probléma, hogy „a tervezet, ahelyett hogy egy alapjogi katalógust írt volna le absztrakt értelemben, amit baloldaliak és jobboldaliak, vallásosak és szekulárisak egyaránt elfogadhattak volna, egy olyan értelmezést tesz lehetővé, ami egy keresztény-konzervatív ideológiát tükröz vissza". Példaként említi a magzati élet védelmét vagy a homoszexuális házasság kizárását. Nem véletlen, hogy - ellentétben az EU Alapjogi Chartájával, amelyet állítólag a fideszes alkotmányozók mérceként tekintettek - a magyar alkotmánytervezet nem tilalmazná a „szexuális irányultság" miatti diszkriminációt.

A hatalmi ágak egyensúlyában is eltolódást eredményezne az új alkotmány: a polgár egyre kevésbé tudná magát megvédeni az állammal szemben - elvégre nehezednének az alkotmánybírósághoz fordulás szabályai -, miközben az állami tevékenység súlypontja is a törvényhozásról és az igazságszolgáltatásról áthelyeződne a végrehajtásra. A Frankfurter Allgemeine Zeitung újságírója szerint ez akár egy „autoriter elnöki rendszer" veszélyét is felvetné.

Kis szerint a jelenlegi alkotmány azért vesztette el tekintélyét, mert a pártok nem fogadták el érvényét, s folyamatosan támadták. A német újságírót mindez Weimarra emlékezteti: Kis azonban felhívja a figyelmet arra, hogy a mai magyar társadalom egy szekuláris, városiasodott, modern, plurális társadalom, amely igenis inkább érdemelne egy ilyen alkotmányt, mint egy ideológiai anakronizmusokkal telitűzdelt jobboldali tervezetet.

Kis szerint a magyar jobboldal még nem nőtt fel egy modern társadalomhoz: ezt bizonyítja, hogy a Fidesz még mindig nem értette meg a liberális demokrácia lényegét. Amikor Orbán önmagát azonosítja az egész nemzettel, s ezen az alapon utasítja el választási vereségeit - mondván: „a nemzet nem lehet ellenzékben" -, kifejezi, hogy nem hajlandó elismerni a demokrácia játékszabályait. Németországban elképzelhetetlen lenne, hogy egy vesztes párt a veresége után a győztest egyszerűen kizárja a nemzetből, a magyar jobboldal azonban, véli Kis, továbbra is önmagát hiszi a nemzet egyetlen és természetes vezetőjének.

A német konzervatív lap szerint az új magyar alkotmány még kevésbé lesz minden magyar alkotmánya, mint a jelenlegi volt. Az új alkotmány ugyanis egyértelműen egyetlen párt, egyetlen ideológia érdekeit fejezi ki. Kis is úgy látja: „az új alkotmány még nagyobb legitimációs problémákkal kell, hogy megküzdjön, mint a jelenlegi". Kis szerint, ha Orbán egyszer elveszti a többségét, világossá fog válni, hogy ez egy „oktrojált alkotmány" - amit majd idővel le kell váltani. A Frankfurter Allgemeine szerint Orbán alkotmányozása hosszú távon társadalmi forrongáshoz, akár forradalomhoz is vezethet, Kis azonban figyelmeztet: amint a magyaroknak már többször sikerült, Orbán rendszeréből is át tudnak lépni békésen egy másik, demokratikusabb rendszerbe.

Kis szerint nem sokat lehet várni az Európai Uniótól, hiába irányul az Orbán-kormány minden cselekedete az európai normák és értékek ellen. Mindazonáltal reméli, hogy a magyar téma nem kerül le az EU napirendjéről, és a nyugati sajtó továbbra is elemzi a magyar helyzetet. E nélkül ugyanis Orbán tényleg teljesen kontrollálatlanná válhat."

Forrás: http://hetivalasz.hu/vilag/a-tervezet-egy-olyan-ertelmezest-tesz-lehetove-ami-egy-kereszteny-konzervativ-ideologiat-tukroz-vissza-36529

Orbán és az Unió

Érdekes írás jelent meg ma az Interneten, itt:

http://www.168ora.hu/buxa/versenykepessegi-paktum-adoharmonizacio-eu-orban-viktor-72725.html

Az Orbán-kormánynak az Európai Unióhoz fűződő, feltételezett viszonyát boncolgatja, miközben fény derül számos politikusi nyilatkozat - hazudozás, taktikázás - valószínű hátterére is. Az alábbiakban idézzük a cikk néhány fontos részletét.

...............

"A brüsszeli diktátumok emlegetése, a versenyképességi euró-paktum elutasítása, a forint mint kizárólagos fizetőeszköz szerepeltetése az alkotmányban, az európai értékrenddel szemben álló lépések sorozata mind-mind arra utalnak, hogy az Orbán-kormány szíve szerint kihátrálna az unióból, és a maga eszközeivel igyekszik ezt a szándékot minél jobban érvényre juttatni.

Orbán Viktor és a Fidesz ténykedésének valódi hátterét és mozgatórugóit akkor érthetjük meg igazán, ha intézkedéseiket nem csupán egyenként vizsgáljuk, hanem folyamatában és összefüggéseiben nézzük. Így észrevehetjük, hogy sok esetben ami rögtönzésnek, meghökkentő lépésnek vagy agyament ötletnek látszik, valójában jól beleillik egy tudatos, de a közvélemény előtt titkolni kívánt törekvésbe. A logikai szálat persze néha nem könnyű a kapkodás, hozzá nem értés és összevisszaság hálójában felfedezni: különösen igaz ez a kormány gazdaságpolitikai teljesítményére, ahol sokszor nem világos, minek alapján hoznak számukra is kockázatos döntéseket.

Első ránézésre érthetetlennek tűnik a kormány hozzáállása az Európai Unióhoz is. ... Csatlakozásunk óta sok ezer milliárd forintnyi fejlesztési támogatást kaptunk az EU-tól, enélkül a legtöbb hazai ágazat már összecsuklott volna.

Olyan klubhoz tartozunk tehát, amelyhez mindig is akartunk, s amely jóval többet ad annál, mint amennyit követel tőlünk. Ennek az ára csupán annyi, hogy betartsuk azokat az elveket és szabályokat, amelyekre az egész unió épül, s amelyek a közös értékrendet és az érdekek eredőjét jelentik. A 27 ország együttműködése persze állandó vitákkal jár, nem éppen hatékony és túlzottan bürokratikus, de emögött éppen az áll, hogy a tagállamok tiszteletben tartják egymás jogait és nem tudják egyoldalúan másokra kényszeríteni az akaratukat. Az érdekérvényesítő képességük természetesen eltérő, de ez nem az erőszakosságuktól, hanem gazdasági teljesítményüktől és a közösségi kasszához való hozzájárulásuk mértékétől függ.

Tökéletes nonszensz tehát brüsszeli diktátumokról beszélni és együtt emlegetni az unió központját hazánk egykori elnyomóival, márpedig nem véletlen ünnepi elszólásról volt szó, Orbán Viktor már korábban is tett hasonló kijelentéseket. Természetesen ő is tisztában van azzal, mi a valóság, mit jelent számunkra az EU-tagság, a tények azonban nem zavarják abban, hogy tudatosan az unió ellen igyekezzen hangolni a közvéleményt. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszik a sértettsége, hogy kormányának lépéseit kemény kritikák kísérik, jogsértési eljárás indult ellenünk, EU-elnökként rendre figyelmen kívül hagynak minket, és akkor még nem beszéltünk arról a megalázó vesszőfutásról, amelyet az Európai Parlamentben el kellett szenvednie.

Mindez azonban még mindig kevés ahhoz, hogy magyarázza a Brüsszel elleni kirohanásokat, amelyek nem állnak meg a szavak szintjén. Az utóbbi néhány nap két olyan fejleményt is hozott, amelyek közelebb vezetnek az igazi motivációhoz.

Az egyik az a javaslat volt, hogy az új alkotmány rögzítse: Magyarország hivatalos fizetőeszköze a forint. A hatályos alaptörvény ezt nem írja elő, a cél tehát egyértelműen az, hogy a más pénznemre való esetleges áttérés alkotmányellenes legyen. Ez csak az euróra lehet értelmezhető, ami azért érdekes, mert az uniós csatlakozási szerződésben kötelezettséget vállaltunk a közös valuta mielőbbi bevezetésére, ha ahhoz a feltételek adottak. A forint alkotmányban szerepeltetése tehát egyértelműen ellentmond szerződéses vállalásunknak.

Hogy a javaslat nem a véletlen műve, mutatja, hogy a kormányfő már korábban kijelentette: 2020-ig nem lesz eurónk. Mivel ez egyelőre nem tény és gazdasági folyamatokkal nem igazolható, félreérthetetlenül jelzi azt a világos szándékot, hogy a Fidesz nem akarja az eurót.

Az okokhoz közelebb vezet a másik fontos fejlemény, nevezetesen az, hogy Orbán Viktor azonnal elutasította a múlt heti EU-csúcson elfogadott versenyképességi paktumhoz való csatlakozásunkat. Az úgynevezett euró plusz paktum német-francia kezdeményezésre azt a célt szolgálja, hogy a tagországok az eddigieknél szorosabban együttműködjenek és összehangolják gazdaságpolitikájuk kulcselemeit, a költségvetési szabályokat, a nyugdíjrendszert, a bérpolitikát és az adópolitika egy részét. Mindezzel az a céljuk, hogy megelőzzék a válságok kialakulását és versenyképesebbé tegyék leszakadóban lévő kontinensünket. A paktum elemeit sokan vitatják, de az EU-tagok döntő többségét ez nem akadályozta meg abban, hogy a lehetséges előnyöket figyelembe véve csatlakozzanak.

Csupán négy, nem euróövezeti ország marad ki, Nagy-Britannia, Svédország, Csehország és hazánk. Az első kettőnél mindenki ezt várta, helyzetük és adottságaik miatt ez érthető lépés. A cseheket belpolitikai motivációk vezetik, de ez legyen az ő gondjuk, minket jobban érdekelnek a mi indokaink. A kormányfő szerint egy kivétellel a paktum minden eleme elfogadható számunkra, mi több, azokat állítólag a Széll Kálmán Terv tartalmazza is, az adóharmonizációs elképzelés azonban akkora versenyhátrányba hozna minket, hogy azt nem vállalhatjuk.

Ennek az érvelésnek az a szépséghibája, hogy alaptalan. Orbán Viktor az EU-elnök hazánk képviseletében vélhetően elolvasta az előterjesztést, amelyben csupán a társasági adóalap megállapításának egységesítéséről volt szó, ami egyébként minden külföldön is érdekeltséggel bíró magyar cégnek érdeke lenne, az adókulcsok mértékéről szó sem esik. Az erre való hivatkozás tehát hamis érv, főleg akkor, ha a többi intézkedés előnyeit maga a kormányfő is elismeri. Arról viszont hallgat, milyen negatív következményekkel jár, ha kimaradunk az egyeztetés magasabb szintjéből, s ezzel a partnereink és a befektetők szemében bizonytalansági tényezővé válunk és a perifériára szorulunk.

Ha egymás mellé rakjuk ezt, a Brüsszel elleni retorikát és a forint bebetonozását az euróval szemben, és azt a tényt, hogy minderről a kormány semmilyen szakmai vitát nem nyitott, hanem kész helyzetet igyekszik teremteni, csak egy logikus következtetés adódik: Orbánék minden erővel távolodni igyekeznek az uniótól.

Ez gazdasági érdekeinket nyilvánvalóan nem szolgálja, sőt ellenkezőleg, hatalmas kockázatokat rejt, az okok tehát máshol keresendők. Az igazi motivációra a belpolitikai lépésekből lehet következtetni: a Fidesz és vezére eddigi tevékenységében a meghatározó elem a korlátlan hatalomgyakorlás kiépítésére való törekvés, saját bebetonozásuk volt. Ennek egyetlen fékével voltak kénytelenek szembesülni, az uniós elkötelezettségekkel és kapcsolati rendszerrel, ezekkel szemben arroganciájuk ellenére tehetetlennek bizonyultak.

A teljhatalmukhoz tehát ezektől is szabadulni kell valahogy, azaz gyengíteni kell a szálakat és mindenképpen kimaradni a szorosabb együttműködésből. Valójában ez áll a gazdasági szabadságharc demagóg jelszava és a nemzeti érdekekre való állandó hivatkozás, és annak Brüsszellel való szembeállítása mögött.

Hogy ez mennyiben felel meg hazánk valódi érdekeinek, a jelek szerint a Fidesznek nem szempont.

Az unió ellenségképként való szerepeltetése nem csupán a hazai közvélemény becsapását szolgálja, de hosszabb távon megágyazhat az EU-tól való elhatárolódásnak is. Hogy ennek hazánk elszigetelődése és végzetes lemaradása lehet a következménye, úgy tűnik, nem aggasztja Orbánékat, számukra saját hatalmi törekvéseik jóval fontosabbak ennél az apróságnál."

"Akinek nincsen semmije, az annyit is ér"

"Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér" - mondta Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere, jelenlegi Fidesz-frakcióvezető 2008-ban egy, a helyi képviselőtestületen belül a jövedelmek nyilvánosságra hozataláról zajló vitában.

Akkori véleményéből néhány mondat kering napjainkban a magyar sajtóban. A szituációt valószínűleg kínosnak tarthatja a Fidesz vezetése, mert Lázár kiállt a pódiumra sajtótájékoztatót tartani, és magyarázkodásba kezdett, hogy ő ezt nem általában a szegényekre értette, hanem azokra a "megélhetési politikusokra", akik a képviselőtestületben ülnek, és visszaéltek az ő vagyonnyilatkozatának adataival, a választási kampányban felemlegetve, hogy ő mennyit keres, feleségének és fiának pedig mennyi a bankbetétje svájci frankban.

Nos hát - gondolja magában a jóhiszemű polgár - miért bántják politikai ellenfelei szegény Jánost? Hiszen saját két kezével kaparta össze azt a pénzt. Dolgozni pedig nem szégyen. Sőt! Erény! Hiszen Lázár ezt mondta:

"én soha nem szégyelltem, hogy mim van, én dolgozok keményen, én abba a miliőbe nőttem föl, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét sem kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára..."

Ez idáig nagyon szép! Mármint az, hogy az ember keményen dolgozik, gyűjt, takarékoskodik, és fokról fokra építkezik, magának, gyermekeinek.

De azért az a lehengerlő kirohanás, amit a jelenlévő érintettekkel szemben tett, mélyen elgondolkodtató, mivelhogy így folytatta:

"...aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Ezt tudom mondani, annak annyi az élete..."

Ezzel azért szemmel láthatóan nagyon mélyre döngölte az agyagba azt vagy azokat, akiknek mondandóját szánta ott, a képviselőtestületben! Azért a megsemmisítő sértés szándéka nyilvánvalóan látszik ezekből a mondatokból! Ez nem tagadható. Kirohanását így folytatta:

"...Ez az én véleményem egyébként, tehát én ahhoz a mércéhez tartom magam, hogy az ember, ha egyszerű kétkezi munkásember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. Hogy ha egyetemi ember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit, de akinek a saját társadalmi viszonyaihoz képest semmire nem futotta, semmit nem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselő-testületben. Nagy baj lenne, ha olyan képviselők ülnének, akiknek semmijük nincsen, ezt kell mondjam..."

Ezek a mondatok valóban a képviselőtestület egy részének - az ellenzékieknek - szóltak. De itt álljunk meg egy pillanatra!

Nyilvánvalónak tűnik az elhangzottakból, hogy nem sokra becsüli azokat, akiknek nincs magas jövedelmük, nem gyűjtöttek vagyont. Erős a gyanúm, nemcsak a vásárhelyi képviselőtestület néhány érintett tagját kezeli le Lázár ily nagyvonalúan! Ne legyenek illúzióink! Ha Lázár azt a néhány embert értéktelen, sehonnai embernek tekinti, akkor nyilván más szegényekről is értelemszerűen ugyanez a véleménye (csak az összes szegény nem volt akkor, abban a pillanatban a személyes ellensége). Aki tehát nem keres annyit, hogy vagyont gyűjtsön, vagyis akinek nincs pénze, az mint ember, semmit sem ér! ("Akinek nincsen semmije, az annyit is ér...")

Szóval itt azért tetten érhető a minden szegény embert sértő általánosítás!

Ami pedig a képviselőséget illeti: Lázár szerint akinek nincsen vagyona, nem érdemli meg, hogy képviselő legyen! Na de ilyet! Elmúltak már azok az idők, amikor a szavazati jog és a választhatóság vagyoni cenzushoz volt kötve! A képviselőséget nem a vagyon mértéke alapján osztogatják manapság, Lázár Úr!

Tagadhatatlan, hogy Lázár jócskán elvetette a sulykot a fenti mondataival. Ne legyünk hiszékenyek! Ne essen meg a szívünk rajta, hogy szegényt, ugyan miért támadják most ezzel (amúgy nyilvánvaló politikai szándékból)!

Aki közszereplésre adja a fejét, tudnia kell, mit beszél! Minden mondatát mérlegelnie kell, mielőtt kiejti a száján! Kiket sért meg azzal, amit mond? Kik fogják érintettnek érezni magukat azokon kívül is, akikhez éppen szól?

Aki ezzel nincs tisztában, aki nem tud uralkodni magán, aki a politikai vitákban szabad utat enged az indulatainak, aki másokat nyilvánosan megaláz, lenéz, letorkol, lekezel, aki gőgös, öntelt, lehengerlő stílusban politizál, az előbb vagy utóbb közutálat tárgyává válik. Lázár érezhetően úton van effelé...

Lehet, hogy ideig-óráig fut vele a szekér, de minél jobban fut, és minél önteltebb lesz ettől, annál nagyobb és keservesebb lesz a bukása.

Lázár most nyilvánosan elnézést kért "Magyarországtól" és azoktól, akik most megbántottnak érezték magukat a tőle idézett, általa nem is titkolt, három éve elhangzott mondatok miatt. Ez enyhített valamennyit a helyzet kínos jellegén.

De mindez nem feledteti, hogy ő az egyik jellemző képviselője annak az öntelt, könyörtelen, törtető és kardcsörtető politikus nemzedéknek, amely főként a Fidesz soraiban talál otthonra. Magatartása, politikusi viselkedése nem keveseknek ellenszenves. Napról napra, "kockáról kockára" építgeti saját politikai népszerűtlenségét. El fog jönni az idő, amikor saját pártjának is kínos lesz az ő népszerűtlensége. Most még talán nem eléggé terhes a pártjának, mert megbízható nacsalnyik, aki minden pártelnöki akaratot kíméletlenül és gyorsan végrehajt (és a frakciójával végrehajtat), de úton van affelé, hogy az ország egyik legellenszenvesebb politikusai között tartsák majd számon idővel.

Több empátia, több szerénység és nagyobb alázat kellene a mindennapi politikai stílusba, János!

Schmitt is hazudik...

A Hír TV honlapján olvasható 2011. március 16-i keltezéssel Schmitt Pál németországi látogatásáról egyebek mellett a következő:

Az MTI kérdésére a köztársasági elnök úgy értékelte: bízik abban, hogy látogatása hozzájárul az elmúlt időszakban elsősorban a német sajtó által sugallt Magyarország-kép megváltoztatásához. Ennek kapcsán kiemelte: a német politikai vezetők a magyar államfőtől hallhatták azt, hogy Magyarországon nincs veszélyben a sajtószabadság, a demokráciát nem fenyegeti veszély, és az előkészületben lévő alkotmány nem egy párt alkotmánya lesz, hanem egy széles körű konzultáción alapuló alkotmány, amit hosszú előkészítés előzött meg.

Mi ez, ha nem a német politikai vezetők félrevezetése? Ők nem tudhatják, amit mi, Magyarországon élő emberek tudunk: az új alkotmány elfogadását nem előzte és már aligha fogja megelőzni "hosszú előkészítés". A köztársasági elnök - ha szó szerint ezt mondta Angela Merkel kancellárnak - egyszerűen hazudott neki.
Az alkotmányelőkészítő bizottság ugyan hónapok óta dolgozik, de az ő munkájuk nem tekinthető se hosszúnak, se olyan széles körűnek, ami egy alkotmányozási folyamathoz szükséges lenne!

Egy ismerősöm mondja: "ezek a politikusok azt hiszik, úgy vezethetnek mindenkit az orruknál fogva, ahogy akarnak? Nem gondolják, hogy vannak, akik tudják, mi az igazság? Egy külhoni politikust meg lehet vezetni, de nem gondolja Schmitt úr, hogy a kancellár asszonyhoz eljutnak a budapesti német nagykövetség jelentései? Képben vannak a német vezető politikusak, ne higgyük, hogy ostobák és tájékozatlanok...!

Az EU soros elnöke szembefordul Brüsszellel?

Orbán V. megint remekelt!

A 2011. március 15-i ünnepi beszédére gondolok. Rekedt hangon süvöltötte világgá a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről, hogy mi magyarok, nem engedjük, hogy bárki beleszóljon az életünkbe! A „rabok tovább nem leszünk” olyan fogadalom - mondta -, amellyel 1848 óta minden magyar tartozik minden magyarnak. „Eskünkhöz híven nem tűrtük el 1848-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, nem tűrtük el 1956-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak, most sem hagyjuk, hogy Brüsszelből vagy bárhonnan bárki is diktáljon nekünk” - jelentette ki.

Hallgatósága erre tapsolni és pfujjogni kezdett. Orbánnak tapsolt, az oroszokra, de méginkább Brüsszelre pfujjogott. Arra az Unióra, amelynek soros elnöke e pillanatban éppen maga Orbán Viktor!

Bravó! Ez aztán a gerinces és erkölcsös politikusi magatartás! Indulatot kelteni az ellen a szövetség ellen, amelynek éppen ő ül most az elnöki székében!

Gratulálunk Elnök Úr!

Ön nagyon ért az érzelmek felkorbácsolásához (ezt már sokszor bebizonyította). A hatásokkal, következményekkel nem törődik. Így cselekszik egy hazája iránt felelősséget érző politikus...!

A a legjobb választás egy európai politikus részéről! Ez a kihívó, fellengzős, gőgös kioktató hangvétel, ez a dölyfös magyarkodás a legrosszabb, amit magyar politikus csinálhat!

Elefánt a porcelánboltban...

Áporodott szagú alkotmány a jövőnek: vármegyék és Kúria

Újabb ötletek kerültek nyilvánosságra az alkotmány-tervezetből. Vagy talán nem is ötletek! Hiszen komolyan gondolják...! Egészen komolyan. De azért olyan az egész, mint valami rossz kabarétréfa...

Megye helyett vármegye

Az embernek az az érzése, hogy ez az új alkotmány nem a jövőbe tekintő emberek agyszüleménye lesz, hanem olyanoké, akik a távoli történelmi múltba révednek. Úgy tűnik, nem a jövőre gondolva szövegezik ezt az alkotmányt, hanem a múltba révedve. Több mozzanat is erre utal.

Egyebek közt az, hogy a jelenlegi megyéket átkeresztelik vármegyére.

Mintha 100-200 évet visszamennénk a történelemben! A 21. században régmúlt - történelemkönyvekből, regényekből ismert - lejárt szavatosságú elnevezéseket fogunk használni. Olyan dolgokra biggyesztünk rá történelmi elnevezéseket, amelyek már rég nem olyanok, mint amire az adott elnevezést annak idején használták. A mai megyéknek már semmi köze az egykori vármegyékhez! Se területük nem azonos azokéval, se működésük.

Való igaz: István király óta 1945-ig a vármegyék alkották a magyar államszervezet egyik alapintézményét. De a vármegyék területe, elnevezése, szervezete és funkciója egészen más volt, mint a mai megyéké!

Aki kitalálta, s akik beemelték az alkotmánytervezetbe, mondják már meg: ugyan mi köze a mai megyének a száz-kétszáz-nyolcszáz évvel ezelőtti vármegyékhez?

Minek ez az egész névváltoztatás? Valami ostoba, primitív nosztalgia a régi világ iránt? Ami már sosem támasztható fel? Ami felett rég elszállt az idő? Na jó, tudom: a történelmi folytonosságot akarják kifejezni vele. De a történelem nem folytonosságokból áll, hanem folytonosságok és megszakítások sorából, és állandó fejlődésből, átalakulásból! Ezzel az elnevezéssel úgysem tudják semmissé tenni, ami 1945 és 2011 között történt! A modern kor államszervezete nem azonos a több száz évvel ezelőttivel, de még az 1940-es évekével sem! Akkor minen elővenni újra ezt a túlhaladott elnevezést?

Vagy ez egy ostoba nacionalista gőg? "Magyaros" szembefordulás a modern világgal? Az Európai Unió régiókban, nagyobb tájegységekben gondolkodik. Mi meg visszaforgatjuk az idő kerekét a 19. századba? Mire jó ez? Épeszű emberek kerültek ebbe a parlamentbe 2010-ben...?

Kúria

Ez a másik dicséretes névváltoztatási ötlet! Nevezzük át a Legfelsőbb Bíróságot Legfelsőbb Kúriának! Mert hát eleink úgy bő száz évvel ezelőtt úgy nevezték, és nem magyar ember az, aki nem ezt az elnevezést szeretné!

A modern államszervezet elemeinek adjunk történelmi elnevezéseket! Hajrá Uraim! Ne álljanak meg itt! Csak így tovább! Pörgessék vissza az idő kerekét jó messzire! Várjuk az újabb korszakváltó javaslataikat...

Valójában elavult és túlhaladott

Ezek a buta kísérletek a régi elnevezések folytonosságának megteremtésére avíttá és nevetségessé teszik az új alkotmányt. A vármegye-rendszer és a Kúria világa az urak és szolgák rég letűnk világát idézik. Egy regényben olvasva érdekes, de a mindennapi valóságunk részeként a 21. században ez történelmi abszurditás! Ahogy a Szent Koronára való hivatkozás is...

A porhintés netovábbja: álkérdések az új alkotmányról

"Magyarország kormánya" a feladója annak a postai borítéknak, amit a napokban minden nagykorú magyar állampolgár megkapott. Benne Szájer József levele arról, miért kell új alkotmány a magyaroknak, és hogy várják mindenkinek a véleményét. A levél hátoldalán - jellemző a "megtiszteltetésre"! - Szili Katalin arcképe és üzenete, hogy lássa a balga pórnép, hogy nemcsak a Fidesz-KDNP alkotmányoz, hanem a baloldal jobbik fele is. És mellé egy kérdőív, 12 konkrét kérdés arról, a legfontosabb (vagy legvitatottabb) 12 téma hogyan legyen benne az alkotmányban, "Ön mit gondol?"...

Már az is egy alapvető vitakérdés lehetne, de nem teszik fel, hogy valóban kell-e új alkotmány vagy sem. Megjegyzem, nem értem, mért hagyták meg a rendszerváltozáskor a régit. Legalábbis a régi címet. Mert azt mondták a politikusok, szinte teljesen átírták az 1949-es alkotmányt. Ha új alkotmányt csináltak, akkor mért hagyták meg a régi címét? Miért nem lehetett 1989-es évszámot írni a törvény címébe, és hatálytalanítani a régi, 1949-est? Miért nem lehetett akkor, abban a történelmi pillanatban új alkotmánynak nevezni azt, ami valójában új volt (hiszen teljesen átírták, és nemcsak a szövegét, de az egész politikai, állami intézményrendszert, ami az alkotmány döntő része)? Hanyagság? Hülyeség? Nem akartak alkotmányozó nemzetgyűlést, országgyűlést, népszavazást, de miért nem, hiszen ott volt hozzá a történelmi szituáció... De  egye fene, lépjünk ezen túl, legyen új alkotmány!

Lesz, de ez sem a "nép" alkotmánya lesz, mégcsak nem is a politikai osztály konszenzussal kialakított akaratát fogja tükrözni, hanem a Fidesz-KDNP-ét. Az ellenzéki pártok kivonultak az alkotmány-előkészítéséből. A kormánypártok érzik, nem jó lesz ez így, de nem akarnak népszavazást, helyette találták ki a kérdőívet. Azt mondják, ez a nép bevonása az alkotmányozás előkészítésébe. Balról meg bevonták Szili Katalint, aki - sose volt igazán politikai érzéke - vállalta, hogy asszisztál a baloldal képviseletében a színjátékhoz. Aztán a parlament majd néhány hétre átalakul alkotmányozó nemzetgyűléssé, kétharmados többséggel a FIDESZ-KDNP nyilván simán keresztülviszi, amit elképzelt, és kész. Lesz új alkotmányunk. Amiben aztán 5-8 éven belül egy sort se lehet megváltoztatni... Hurrá! Éljen a születendő új alkotmány! Meg a nemzeti együttműködés kormánya, rendszere...!

A kérdőíves megkérdezés amúgy egy hatalmas szemfényvesztés. Akármilyen precízen összesíthetik a válaszokat, nem ér semmit! Azok a kérdések, amiket a kérdőív tartalmaz, álkérdések. Ugyan milyen arányban mondanak majd nemet az emberek ilyen kérdésekre:

• tartalmazza-e az alkotmány az állampolgári  jogok mellett a kötelezettségeket is?
• korlátozza-e az állam eladósodásának mértékét?
• mondja-e ki a család, a rend, az otthon, a munka, az egészség védelmét?
• vállaljon-e kötelezettséget a jövő nemzedék iránt?
• fejezze-e ki a határon kívül élő magyarsággal való nemzeti összetartozást?
• védje-e a természeti sokféleséget és értékeket?
• védje-e a nemzeti vagyont, termőföldet, vízkészletet?
• lehessen-e tényleges életfogytiglani börtönbüntetést kiszabni a súlyos bűncselekmények elkövetőire?
• tegye-e kötelezővé mindenkinek büntetés terhe mellett a megjelenést az országgyűlési vizsgálóbizottságok előtt?

Vagy ezek a kérdések ugyan milyen valós vitát váltanak ki a megkérdezettek köréből:

• az állam ne adóztassa meg a gyermeknevelés költségeit
• közbeszerzési pályázaton csak olyan gazdasági társaságok indulhassanak, amelyeknek tulajdonosi háttere átlátható

Van valakinek kétsége afelől, milyen válaszok lesznek többségben a fenti kérdésekre?

Még tán a legtöbb vita arról az ötletről lehetne a lakosság körében, hogy kapjanak-e a szülők a gyermekük képviseletében külön szavazati jogot.

Bravó, Fiúk! Sikerült valóban élő kérdésekkel előállni! Erről csakugyan meg kell kérdezni a népet! Méghozzá időt és pénzt nem kímélve! Ugyanis nem két fillérbe került a kérdőívek kinyomtatása, borítékolása, postai költsége, és pénzbe kerül majd a feldolgozása is.

Ejnye Fiúk! Ezekre a feltett kérdésekre nem tudjátok magatok a választ? Ennyire ostobák vagytok? Vagy annyira ostobának nézitek az embereket, hogy nem látnak át a szitán? Ezek valóban az új alkotmány előkészítése kapcsán felvetődött legvitatottabb kérdések?

Sokkal élesebb vitakérdés például az, hogy kerüljön bele az alkotmányba a "Szentkorona-tanra épülő történelmi jogfolytonosság", vagy a keresztény egyház szerepe.

Az alkotmány-előkészítő bizottság nyilvánosságra hozott javaslata egyebek mellett ezt tartalmazza az új alkotmány preambulumával kapcsolatban: "Méltassa ezeréves történelmi múltunkat, a kereszténység szerepét történelmünkben, történeti alkotmányunk értékeit és szerepét. Ezzel kapcsolatban utaljon a Szent Koronára, mint a magyar államiság kifejezőjére."

Nos, erről sokkal érdemesebb lett volna megkérdezni a nép véleményét, mint olyan kérdésekről, amire mindenki előre tudja a többségi választ?

Vagy azok a kérdések, amelyeket az egyik ellenzéki parlamenti párt szorgalmaz belevenni az alkotmányba, mint péládul a magyar katonák külföldi bevetésének tilalma, a kommunista rendszer vezetőinek közéletből történő kizárása, az államfő nép általi megválasztása, kétkamarás országgyűlés, Magyarország keresztény államként való deklarálása, a Szent Korona-tanra épülő történelmi jogfolytonosság.

Vagy arról is érdemes lett volna megkérdezni az állampolgárokat, hogy miként lehessen az új alkotmányon később változtatni. Az előkészítőbizottság vitaanyaga szerint "az Alkotmány akkor módosítható, ha a javaslatot két egymást követő Országgyűlés változatlan formában, mindkét szavazásnál külön-külön az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával támogatja". Hát ez fantasztikus találmány! Az alkotmányt örök időkre kőtáblába lehet vésni. De minimum 5-8 évre biztos... És ha az élet mégis felveti a módosítás szükségességét?

Nem gondolják az Urak ott a politikai fellegvárban, hogy ezek életszerűbb vitatémák lennének, mint az, hogy benne legye-e az alkotmányban a család, a rend, az otthon, a munka, a termőföld, a természet, a jövő nemzedékek stb. védelme?

Uraim! Amit csináltak ezzel a kérdőíves játékkal, az csupán látszatbevonása a népnek, előre megjósolható eredménnyel.
Ez esetben pedig nemcsak politikusi szemfényvesztés az egész, hanem az adófizetők pénzének herdálása, a közpénzek felelőtlen pazarlása...!