"Akinek nincsen semmije, az annyit is ér"

"Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér" - mondta Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere, jelenlegi Fidesz-frakcióvezető 2008-ban egy, a helyi képviselőtestületen belül a jövedelmek nyilvánosságra hozataláról zajló vitában.

Akkori véleményéből néhány mondat kering napjainkban a magyar sajtóban. A szituációt valószínűleg kínosnak tarthatja a Fidesz vezetése, mert Lázár kiállt a pódiumra sajtótájékoztatót tartani, és magyarázkodásba kezdett, hogy ő ezt nem általában a szegényekre értette, hanem azokra a "megélhetési politikusokra", akik a képviselőtestületben ülnek, és visszaéltek az ő vagyonnyilatkozatának adataival, a választási kampányban felemlegetve, hogy ő mennyit keres, feleségének és fiának pedig mennyi a bankbetétje svájci frankban.

Nos hát - gondolja magában a jóhiszemű polgár - miért bántják politikai ellenfelei szegény Jánost? Hiszen saját két kezével kaparta össze azt a pénzt. Dolgozni pedig nem szégyen. Sőt! Erény! Hiszen Lázár ezt mondta:

"én soha nem szégyelltem, hogy mim van, én dolgozok keményen, én abba a miliőbe nőttem föl, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét sem kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára..."

Ez idáig nagyon szép! Mármint az, hogy az ember keményen dolgozik, gyűjt, takarékoskodik, és fokról fokra építkezik, magának, gyermekeinek.

De azért az a lehengerlő kirohanás, amit a jelenlévő érintettekkel szemben tett, mélyen elgondolkodtató, mivelhogy így folytatta:

"...aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Ezt tudom mondani, annak annyi az élete..."

Ezzel azért szemmel láthatóan nagyon mélyre döngölte az agyagba azt vagy azokat, akiknek mondandóját szánta ott, a képviselőtestületben! Azért a megsemmisítő sértés szándéka nyilvánvalóan látszik ezekből a mondatokból! Ez nem tagadható. Kirohanását így folytatta:

"...Ez az én véleményem egyébként, tehát én ahhoz a mércéhez tartom magam, hogy az ember, ha egyszerű kétkezi munkásember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. Hogy ha egyetemi ember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit, de akinek a saját társadalmi viszonyaihoz képest semmire nem futotta, semmit nem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselő-testületben. Nagy baj lenne, ha olyan képviselők ülnének, akiknek semmijük nincsen, ezt kell mondjam..."

Ezek a mondatok valóban a képviselőtestület egy részének - az ellenzékieknek - szóltak. De itt álljunk meg egy pillanatra!

Nyilvánvalónak tűnik az elhangzottakból, hogy nem sokra becsüli azokat, akiknek nincs magas jövedelmük, nem gyűjtöttek vagyont. Erős a gyanúm, nemcsak a vásárhelyi képviselőtestület néhány érintett tagját kezeli le Lázár ily nagyvonalúan! Ne legyenek illúzióink! Ha Lázár azt a néhány embert értéktelen, sehonnai embernek tekinti, akkor nyilván más szegényekről is értelemszerűen ugyanez a véleménye (csak az összes szegény nem volt akkor, abban a pillanatban a személyes ellensége). Aki tehát nem keres annyit, hogy vagyont gyűjtsön, vagyis akinek nincs pénze, az mint ember, semmit sem ér! ("Akinek nincsen semmije, az annyit is ér...")

Szóval itt azért tetten érhető a minden szegény embert sértő általánosítás!

Ami pedig a képviselőséget illeti: Lázár szerint akinek nincsen vagyona, nem érdemli meg, hogy képviselő legyen! Na de ilyet! Elmúltak már azok az idők, amikor a szavazati jog és a választhatóság vagyoni cenzushoz volt kötve! A képviselőséget nem a vagyon mértéke alapján osztogatják manapság, Lázár Úr!

Tagadhatatlan, hogy Lázár jócskán elvetette a sulykot a fenti mondataival. Ne legyünk hiszékenyek! Ne essen meg a szívünk rajta, hogy szegényt, ugyan miért támadják most ezzel (amúgy nyilvánvaló politikai szándékból)!

Aki közszereplésre adja a fejét, tudnia kell, mit beszél! Minden mondatát mérlegelnie kell, mielőtt kiejti a száján! Kiket sért meg azzal, amit mond? Kik fogják érintettnek érezni magukat azokon kívül is, akikhez éppen szól?

Aki ezzel nincs tisztában, aki nem tud uralkodni magán, aki a politikai vitákban szabad utat enged az indulatainak, aki másokat nyilvánosan megaláz, lenéz, letorkol, lekezel, aki gőgös, öntelt, lehengerlő stílusban politizál, az előbb vagy utóbb közutálat tárgyává válik. Lázár érezhetően úton van effelé...

Lehet, hogy ideig-óráig fut vele a szekér, de minél jobban fut, és minél önteltebb lesz ettől, annál nagyobb és keservesebb lesz a bukása.

Lázár most nyilvánosan elnézést kért "Magyarországtól" és azoktól, akik most megbántottnak érezték magukat a tőle idézett, általa nem is titkolt, három éve elhangzott mondatok miatt. Ez enyhített valamennyit a helyzet kínos jellegén.

De mindez nem feledteti, hogy ő az egyik jellemző képviselője annak az öntelt, könyörtelen, törtető és kardcsörtető politikus nemzedéknek, amely főként a Fidesz soraiban talál otthonra. Magatartása, politikusi viselkedése nem keveseknek ellenszenves. Napról napra, "kockáról kockára" építgeti saját politikai népszerűtlenségét. El fog jönni az idő, amikor saját pártjának is kínos lesz az ő népszerűtlensége. Most még talán nem eléggé terhes a pártjának, mert megbízható nacsalnyik, aki minden pártelnöki akaratot kíméletlenül és gyorsan végrehajt (és a frakciójával végrehajtat), de úton van affelé, hogy az ország egyik legellenszenvesebb politikusai között tartsák majd számon idővel.

Több empátia, több szerénység és nagyobb alázat kellene a mindennapi politikai stílusba, János!