Orbán Viktor Fodor Gáborhoz: Hogy lehet az, hogy az 1989-es alkotmányt, amelyet mi együtt utasítottunk el, amelyet Te is elutasítottál, amelyet a Fidesz mindig is elvetett, most ilyen erővel veszed a védelmed alá? Bizonyára emlékszel, hogy az alkotmány átmeneti szabályait lefektető ellenzéki kerekasztal és a kommunisták közötti paktumot sosem írtuk alá. (Orbán V. nyílt levele Fodor Gáborhoz, facebook 2011. ápr. 21.)
Orbán Viktor az új alkotmányozás előzményeiről a Magyar Nemzetben: A sors úgy hozta, hogy 1989-ben, ifjú rendszerváltóként, huszonéves fejjel már részese lehettem egy alkotmányozási kísérletnek. Mi, akik a Fideszt képviseltük a kerekasztal-megbeszélések során, úgy találtuk, hogy a kísérlet végül kudarcba fulladt, ezért nem írtuk alá az ott készült megállapodást, amely később az egypárti Országgyűlés alkotmánymódosításának alapjául szolgált. Mi azt – erényei ellenére is – a megalkuvás dokumentumának tartottuk. (MNO, 2011. ápr. 23.)
Mi az igazság?
"Orbán azonban téved, rosszul emlékszik, erősebb feltevésekbe nem bocsátkoznánk" - írja a stop.hu. "Az 1989-es alkotmányt - ami 21 éven át volt használatban, és az idei év végéig marad hatályos - sem ő, sem Fodor nem utasította el. Az sem igaz, hogy a Fidesz "mindig is" elvetette. Egyetlen, jóllehet nem lényegtelen, akkor aktuál- és hatalompolitikai részletkérdés miatt nem írták alá az alkotmány-módosítást (gyakorlatilag újraalkotást) is tartalmazó csomagról szóló megállapodást.
Nem érdemtelem emlékezetni, hogy bár 1989 májusában az ellenzéki pártok még úgy látták, a köztársaság alkotmányát majd csak a szabadon választott Országgyűlésnek kell elfogadnia, később engedni voltak kénytelenek. Tudomásul kellett venniük, hogy ha nem lesz új alkotmány, akkor nem lesz választási törvény, és ennek folytán választások sem. 1989 nyarán, a háromoldalú Nemzeti Kerekasztal plenáris ülésein és alkotmányügyi bizottságában pontról pontra végigtárgyalták az 1949-es keltezésű, 1972-ben módosított addigi alaptörvényt, Sólyom László és Tölgyessy Péter vezetésével demokratikussá formálták. A sztálini-kádári alkotmányból gyakorlatilag egyetlen mondat maradt benne: Magyarország fővárosa Budapest.
Szeptember 18-án végül az SZDSZ és a hozzá csatlakozó Fidesz nem írta alá a megállapodást, míg az Ellenzéki Kerekasztal többi pártja és szakszervezete igen, mivel a két (akkor még) liberális párt nem vétózta meg az állampárttal való megegyezést, holott az EKA szabályzata alapján bármelyiküknek meglett volna erre a lehetősége. Csak az elmaradt vétó miatt tudta elfogadni az akkori Országgyűlés az új alkotmányt, amely bár átmenetinek ígérte magát, 21 éven át az Alkotmánybíróság értelmezéseivel láthatóvá téve jól tudta szabályozni a polgári jogokat és a politikai berendezkedést.
A szabaddemokratákat képviselő Tölgyessy az EKA szeptember 18-ai ülésén, közvetlenül az aláírás (illetve alá nem írás) előtt ki is fejtette, hogy a mindössze egyetlen részletkérdéssel nem értenek egyet, de azt olyan jelentősnek érzik, hogy nem adják hozzá a nevüket.
Ez a köztársasági elnök közvetlen választásának ügye volt, amelyre az MSZMP akkor mindent föltett. Miután látszott, hogy a lengyel modell, az országgyűlési képviselők egy részének automatikus állampárti jelölése nem működik, hatalmának átmentése érdekében a MSZMP az államfői pozíciót célozta meg, míg a többi vitás kérdésben, mint a Munkásőrség, a munkahelyi pártszervezetek vagy a vagyonelszámolás, sorra engedett.
Az állampárt egyik népszerű vezetőjét, Pozsgay Imrét jutatta volna a félig erős jogokkal felruházott elnöki pozícióra. Az egyik vezető ellenzéki párttal, az MDF-fel megegyezett abban, hogy a köztársasági elnököt előbb választják meg, mint az Országgyűlést, és mivel az 1985-ös, illegitimnek tekintett parlament nem dönthet az új posztról (1950 óta nem létezett a pozíció, a Magyar Népköztársaságnak testületi államfője volt), egyszer, kivételesen közvetlenül választják meg a Magyar Köztársaság elnökét. A javasolt időpont előbb november 25-ike volt, majd január 7-ére tolták, mivel az SZDSZ népszavazást kezdeményezett a kérdésről.
Az ún. négyigenes referendumon föltették az említett másik három ügyet is, noha azokban már meghátrált az MSZMP, de azok elsöprő támogatása tudta csak hajszálnyival az ellenzők (tehát a közvetett elnökválasztást preferálók) javára billenteni a mérleget - és így nem lett Pozsgayból demokratikusan választott, erős legitimitású, majd utóbb minden bizonnyal egyre növekvő hatalmú köztársasági elnök.
Orbán és Fodor, illetve pártjuk, a Fidesz tehát nem a teljes alkotmányt, hanem Pozsgay hatalmának meghosszabbítását-megnövelését utasította el a kezdetekkor. Ennek fényében különösen figyelemreméltó, hogy a második ciklusát kezdő kormányfő éppen az egykori kommunista vezetőt kérte fel az egyik alkotmány-előkészítő testületének tagjává, és múlt hétfőn, az új alaptörvény elfogadása előtt még át is ült Pozsgayhoz az egyik páholyba kvaterkázni kicsit.
(Forrás: Orbán és a kognitív disszonancia, stop.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése